Mahigan: Kalandozások

Ottawai Gyermekvédelmi Egyesület

Műfaj: fantasy, supernatural

Figyelmeztetés: szereplő halála, gyermekek elhagyása, drogok és egyéb függőszerek megemlítése

Alapötletet az egyik legjobb barátnőmnek köszönhetem. Nélküled nem született volna meg ez az apró történet. Köszönöm, szeretlek!

Az Anishinaabe érdekességekről mély kutatómunkát végzek mielőtt belehelyezném a történetbe.

Ugyan sajnos nem rendelkezem natív amerikai ősökkel, valamiért a lelkem egy része azonosulni tud velük és az elveikkel. Ezért - valamint azért, mert mind emberek vagyunk, és tisztelnünk kell egymást - nem tűröm a rasszista megjegyzéseket!

Az LMBTQ+ közösség tagjaként szintén javaslom mindenkinek, aki negatívan áll a nem ciszheteró emberekhez, hogy ne olvassa a történetet!

Ajánló

"- Tate. Tate Mahigan vagyok. A törzsem sámánja, a barátaim védelmezője, és vérfarkas."

Egy elveszett indián fiú története, akinek be kell illeszkednie a társadalomba, és szembe kell szállnia saját szörnyeivel is.

Ugyanazon a földön állva más eget lát, mint a legtöbb ember. Ám egy nap új családjával felfedeznek egy teljesen másik földet. Immár két különböző földön állva más eget látnak.

Nézhetjük az eget, de sosem fogjuk teljesen érteni vagy felfogni. A nappal és éjjel valósága, két más világ, ami két ellenkező pólusról érkezik, ez idő alatt eggyé vállt. Ez az Újvilág.

Csak álomnak hitt eszméből egy ismeretlen világban ébrednek, próbálgatják újonnan kapott szabadságuk szárnyait és repülni tanulnak. Viszont amint rájönnek az otthonuknak hitt árvaház titkára, teljesen megváltoznak a körülmények. Nem bízhatnak a felnőttekben, csakis önmagukban. A kis családjukban.

Farkas vonyítás

"Volt idő, amikor egyedül voltam
Sehová sem tudtam menni és nem volt egy hely, amit otthonnak hívhattam volna (...)

Aztán egy este, ahogy becsuktam a szemeimet
Láttam egy árnyat magasan repülni (...)

Azt mondta, "(...) ígérem, hogy sohase leszel magányos" és attól a naptól kezdve

Egy elveszett fiú vagyok Sohaországból (...)

És amikor unatkozunk, az erdőben játszunk (...)

"Fuss, fuss, elveszett fiú" mondják nekem
El a valóság elől

Sohaország otthon az elveszett fiúknak, mint én
És az elveszett fiúk, mint én, szabadok"

/Ruth B - Lost Boy/

2020. febr. 20.

Kalandozások

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése